Do it yourself!-Kreatív ötletek és más egyéb

Sziasztok!

Az én nevem Takács Roni, 17 éves vagyok. Úgy gondoltam, hogy elkezdek vezetni egy naplót. Igen, a képen én vagyok, vagyis pontosabban ez az én Facebook profilképem. Sok barátom szerint eltúlzom az internetezést, ezért is kezdek inkább naplót vezetni... hátha eltereli a figyelmemet a telefonomról és a laptopomról. Sosem voltam túl népszerű, egészen addig, amíg be nem kerültem a középsuliba. Azóta nekem van a legtöbb barátom és barátnőm. Nem jártam még senkivel, de olyan jó fiúbarátaim vannak, hogy nincs is szüksége az életemnek egy pasira. A legjobb barátnőm Dombóvári Kamilla, akiről majd később fogok nektek mesélni. Hódmezővásárhelyen lakom de a hét legtöbb napját kollégiumban töltöm Szegeden. Alapból barna hajam volt, ami ráadásul száraz és rövid is. Ezért tetettem fel póthajat, amit be is festettem menta színűre (ahogy ez a képen is látható). Kedvenc színem a zöld, és a fekete, valamint pasztellgót vagyok. De rólam elég is lesz ennyi, inkább megkérem a barátaimat, hogy írjanak magukról a naplómba.

Sziasztok! 

A nevem Dombóvári Kamilla. Roni legjobb barátnője, és egyben osztálytársa lennék. Én is 17 éves vagyok, úgy ahogy Roni is. Szegeden születtem és itt is lakom a szüleimmel. Ők amúgy nagyon kedves emberek, de elég szegények, ezért az iskola mellett pótállásban egy plázában dolgozom, hogy legyen egy kis plusz kereset, amiből lehet mondjuk ételt, ruhát...stb. venni, mert a szüleim pénzéből csak a számlák és a hitel telik ki. Amúgy szeretek ott dolgozni, ingyen sütemény, fagyi, és jégkása jár a nap végén megmaradt ételekből. Nekem sem volt még soha fiúm, bár már sokan próbáltak bevágódni nálam. Tartok egy kis nyuszit, akit én látok el, az ő neve Puszedli. Emellett szabadidőmben gördeszkázok, és tanulok... szeretnék jó szakmát tanulni a gimi után, hogy híres legyek, és elég pénzt keressek az egész családomnak.

Sziasztok!

A nevem Shee-Lee Jázmin. Félig Japán vagyok, az édesapám származik onnan. Sajnos elváltak a szüleim 7 éves koromban, így anyu Magyarországra jött velem. Szerencsére hamar megtanultam a nyelvet, bár amíg kisiskolás voltam nem igazán értettem semmit, ezért az osztálytársaim sokat csúfoltak, bántottak. Bár igaz, a sértéseket nem értettem, ha leköptek, megrúgtak, az nagyon fájdalmas volt, nem csak fizikailag, hanem a lelkem mélyén is. Én vagyok az osztály legjobb tanulója, ami most inkább előny, mint hátrány a továbbtanulást illetőleg. 16 éves vagyok, egyszer előre vizsgáztam egy évet még az általános iskola 4. évében. Nem szeretem, ha a barátaim tilosban járnak (ami sokszor megesik), ezért sok helyre nem is visznek el, de én ezt nem bánom, hiszen csak beparáznék.

Sziasztok!

Kiss Beáta Valéria vagyok... szeretem a teljes nevemet használni. 17,5 éves vagyok és már háromszor jelentettek fel a rendőrségen. (nem dicsekedni akarok vele, csak tudatni, hogy mindig én húzom a rövidebbet) Angol helyett franciát tanulok, valószínűleg Franciaországban fogok dolgozni. Sokszor maradok otthon Jázminnal, amikor Kamilla meg Roni épp a fiúkkal járják valahol a várost, bár sűrűn járok el velük is. BMX-ezek, és van egy barátom, őt Krisztiánnak hívják. A kedvenc állatom a róka, a kedvenc színem a vörös.

Hali!

Szász András vagyok, egy kosárlabdacsapat tagja. Az osztály nagy dumásaként nincsen olyan helyzet, ahova ne tudnék kitalálni valami frappáns poént. 16 évesen élek. Nem tudok mást írni, írásban nagyon szűkszavú vagyok (bezzeg élőben!)

Sziasztok!

A nevem Horváth Máté. A gördeszkázás az életem. Szeretem Kamillát, kár hogy ez nem kölcsönös. Roni, ha ezt a naplórészletet megmutatod neki, én megöllek! 16 éves vagyok, és nagyon elfoglalt. Az iskola mellett még járok gitározni, úszni, focizni, jótékonykodom egy ételosztó alapítványban és persze görizek is. Egy szóval: mindig mindenhol ott vagyok! Én vagyok az osztálytitkár és a Diákönkormányzati képviselő is. Nyáron katonai táborokba járok, ugyanis apám egy nagyon kiváló katona volt. Ő azt mondta, hogy kövessem a példáját, de tanuljak, mert különben nem igazán lesz belőlem semmi, ha lecserélnek. Persze azért ne higgyétek azt, hogy én olyan jó vagyok!Nappal persze igen, de éjszaka jön el az én időm a bandával. 

Csá!

A nevem Krisztián... szerintem elég is lesz ennyi. Bea a barátnőm, és persze én is BMX-ezek mint ő. Eddzeni járok egy konditerembe, és sokat futok a közeli parkban. Németül tanulok, ugyanis a az anyukám német, és szeretné ha apuval újra kimennénk Németországba, mint azelőt, hogy én megszülettem. Nincsen sok kedvem hozzá. Nem szívesen hagynám itt a haverokat, a nyelvet, a várost, a házat és úgy mindent.

1. fejezet/1. felvonás

Kedves Naplóm!

Ma hétfő volt... utálom a hétfőt. Mint mindig, most is a srácokkal indultam el a kolesz ebédlőjébe a reggelimért. Kivéve persze Kamillát és Krisztiánt, hiszen ők a városban laktak, így még valószínűleg otthon voltak. Amint beléptünk a nagy terembe észrevettük, hogy szinte senki sincsen rajtunk kívül bent. Meg is kérdeztük az egyik reggelit osztó konyhástól:

- Hol vannak a többiek?

- Hát ti nem hallottátok ? Vasárnap délelőtt sokan hamarabb jöttek be a koleszba, mert Virág, meg a bandája nagy bulit szervezett. Minden jól ment, egészen addig, amíg be nem lépett a képbe Viktor. Valami löttyöt hozott, azt mondta a bulizóknak, hogy úgysem merik meginni... hát megitták. Később mindenki rosszul lett, a bulit lefújták, ők pedig valószínűleg otthon lábadoznak.

- Köszönjük! -válaszoltam a többiek helyett.

Majd leültünk a megszokott helyünkre egy piros asztalhoz a sarokban. A reggeli pirítós, és kakaó volt, azonban nem volt túl jó íze, így szinte mindenki kidobta a pirítóst, a kakaót is csak Jázmin itta meg.

- Kéred a miénket is?-kérdeztük kórusban.

- Ja-mondta Jázmin egy nagy korty lenyelése után.

Mind otthagytuk a bögrénket a tálcáján, majd unottan ültünk vissza az asztalhoz. Nemsokára Bea törte meg a csendet:

- Szerintetek mit hozott Viktor?

- És mi miért nem tudtunk az egész buliról?-kérdeztem karba font kézzel.

- Én sem értem. András a nagy partiarc, és Máté a jóképű szívtipró nélkül sohasem szoktak bulik zajlani. Meg titeket is meg szoktak hívni.-biccentett Jázmin először a fiúkra, majd ránk is.

Mind elgondolkodva meredtünk a padlóra, vagy a cipőnkre.  Majd Jázmin megitta az 5 (!!!) kakaót és együtt indultunk az iskolába, át a nagy udvaron. Alapból szerettünk az udvaron mászkálni a sok fa árnyékában, vagy a kerti tóba lógatva a lábunkat. De most egyikünknek sem volt kedve a tájjal foglalkozni. Lassan beértünk a nagy betonépületbe, amin már sok-sok éve ugyanaz a felirat állt: József Atilla GimmnáziumTehetségközpont és Kollégium. Mi rövidebben csak "jagtékának" becéztük. Felszaladtunk a lépcsőn és beléptünk az ajtón. Mogorván, elgondolkozva mentünk fel a 11/c nevet viselő művészeti szakos terembe. Odabent már további barátaink is jelen voltak. Bea nagy öleléssel fogadta Krisztiánt. Én inkább Kamilla felé vettem az irányt. Megkérdeztem tőle:

- Te hallottad mi történt tegnap?

- Igen, Kati elmesélte. Azt mondta, hogy ő is csak azért nincs otthon, mert nem volt olyan hülye, hogy megigya azt a löttyöt. Amúgy is utálja Viktort.

Ekkor becsengettek, és belépett az ajtón Hegedűs tanárúr.

Úgy gondoltam, hogy az 1. rész második felvonása előtt bemutatnám az új szereplőket.

Sziasztok!

A nevem Varga Virág és Roni ősellensége vagyok. Ha tehetem, és van jobb fiú, akkor minden héten mással járok. Bár mostanában megállapodtam egy Norbi nevű fiúnál, akinek a kilétét egyenlőre jobb, ha homály fedi.  Nem járok egy osztályba a bandájukkal, hanem a gimmnázium szakközépiskola részében a manikűrös szakmát tanulom. Legjobb barátnőim Cinty és Kelly (akiknek amúgy a nevük Szintia és Karina) akikkel gyakran bulizok. A szüleim dúsgazdagok, azt kapok meg, amit csak akarok, ezért nem nagyon foglalkozom a tanulással.

Szervusztok!

Kovács Viktor vagyok, és koktélkeverést tanulok a gimi melletti József Atilla Szakközépiskolában. Gyakran viszek a bulikra magam által készített italokat, szeretek kísérletezni a legkülönfélébb összetevőkkel. Szeretem avval sarkkalni a népet, hogy úgysem merik meginni. amit én készítettem.

Sziasztok!

A nevem Lakatos Katalin, a gimmnáziumban vagyok angol szakos. Roniékhoz csak annyi közöm van, hogy egy koleszban lakunk és néha amikor nagy kiruccanásokat terveznek, én is velük tartok. Rengeteg könyvet olvasok, szeretnék olyan okos lenni, mint Jázmin, bár belátom, hogy olyan úgysem leszek. De azért második legjobb tanuló még lehetek. És az is vagyok. De ne mondjátok el neki, hogy ő a példaképem. 16 éves vagyok, és van egy húgom, aki most kilencedikes és szintén ide jár. Utálom Viktort és azt a szakmát is, amit tanul.

1. fejezet/2. felvonás

A tanárúr megjelentével a levegő hirtelen megfagyott. Senki sem akart ujjat húzni Hegedűs tanárúrral. Matematikát és fizikát tanított kegyetlen egyenletekkel és elméletekkel. Még Jázmin is szívből gyűlölte, pedig ő a jó tanuló státusa miatt sok tanárt kedvelt. Odasétált a tanári asztalhoz, majd egy szó nélkül lapozgatni kezdett a naplóban. Hirtelen felállt, becsapta a vastag könyvet, és ezt mondta:

- Horváth Máté!

- I..iii...igen, tanárúr?-Máté hangjában érződött, hogy nem tanult.

- Halljunk egy feleletet... mondjuk a tehetetlenség elméletből!

- Hát... a tehetetlenség az...az...tanár úr, kérem, kérdezzen mást, akármit, de én ezt nem tanultam meg!

- Nocsak, nocsak... édesapád bizonyára örülni fog annak a szép karónak. De még valamit kérdezek: mi volt ilyen fontos a fizika tanulása helyett?

- Ömm...ömm... én gitározni voltam.

- Gitározni? Hmmm... sohasem szerettem a hangszereket... sem egyéb művészeti tárgyakat...lehet, hogy ezt betudhatjuk annak, hogy én ezekben a késségtantárgyakban sohasem voltam jó. Kicsúfoltak, mert nem tudtam énekelni, táncolni, rajzolni satöbbi. Ezért is utálom ezt az osztályt. Olyan adottságaik vannak, amikért semmit sem tettek. Márpedig ez nem helyes. Ez pedig elégtelen.

Máté lassan leült, beírta a tájékoztatójába a jegyet, majd a kezébe temette az arcát. Kamillával összesúgtunk... mindketten nagyon sajnáltuk Mátét, hiszen szinte mindig tudta a dolgokat legalább négyesre. Nem is értettük, hogy mi történhetett, hiszen a sok minden mellett, amit csinált, mindig maradt ideje a tanulásra. Az óra további részében semmi érdekeset nem csináltunk, így amikor kicsöngettek, boldogan szaladtunk ki a folyosóra.

- Milyen óránk lesz?-kérdeztem Andrástól.

- Ének. Jön a dalos pacsirta, mi meg csak: lalalalalala...-énekelte András a jól ismert bemelegítő rigmust.

Mosolyogtam, majd arrébb löktem. Nem szerettem, ha valaki a kedvenc tantárgyammal cukkolt. Ugyanis ezért jelentkeztem én ide: mert jó hangom volt. Másban nem éreztem magamat jónak, vagy értékesnek, ezért az éneklésre fektettem minden hangsúlyt. Egyszer majd olyan híres énekes akarok lenni, mint Taylor Swift, Selena Gomez, vagy Avicii. Vagy legalább csak annyira mint a Wellhello. Nemsokára megszólalt a jelzőcsengő, és bevonoltunk a folyosó másik végén lévő énekterembe.

1. fejezet/3. felvonás

Bementünk az énekterembe, majd lassan elfoglaltuk a helyünket. Becsöngettek, és belépett a terembe Ági néni, aki a legkedvesebb tanárom.  Mindenki felállt, majd megszólalt trillázó hangján:

- Kérem a heteseket!

Előlépett Máté és Kamilla.

-Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 19, hiányoznak hatan.-mondta Kamilla.

- Ki az a hat?

Máté felsorolta, majd mindenki leült.

- Hallottam erről a vasárnapi incidensről, és örülök neki, hogy ti nem fogadtátok el a csábító ajánlatot. De most akkor, énekeljünk! Kánonban kezdjük el a Ha én rózsa volnék... kezdetű dalt! Roni, indítanál? Először akkor a középső sor, aztán a jobb, majd a bal oldali fog következni, én intek, hogy mikor kapcsolódjatok be! Kezdjük! És egy két há és...

Elkezdtem énekelni a dalt. Az én hangom hallatszott ki a legjobban az összes tanuló közül. Rajongtam ezért a dalért, ami így hangzik:

Ha én rózsa volnék,

Nem csak egyszer nyílnék.

Minden évben négyszer,

Virágba borulnék.

Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak.

Az igaz szerelemnek,

És az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék,

Mindig nyitva állnék.

Akárhonnan jönne,

Bárkit beengednék.

Nem kérdezném tőle:

"Hát téged ki küldött?"

Akkor lennék boldog,

Ha mindenki eljött.

Ha én zászló volnék,

Sohasem lobognék.

Mindenféle szélnek,

haragosa volnék.

Akkor lennék boldog,

Ha kifeszítenének,

S nem lennék játéka,

Mindenféle szélnek.

(Részlet a Ha én rózsa vonék című dalból)

Ennek a dalnak sok versszaka van, de mi csak ezt a hármat tanultuk.  Mikorra végeztünk, már egy bizonyos megkönnyebbült transzba estem, ami ennek a dalnak az eléneklésével mindig előjön. Ekkor a tanárnő felírt a táblára egy oldalszámot, majd kinyitottuk a könyvünket, és megtaníttatta velünk a Tizenhárom fodor van a szoknyámon nevű éneket. Addig gyakoroltuk, hogy kicsöngettek. Feltöltődve mentem ki a többiekkel, majd átmentünk a rajzterembe. Mikor becsengettek, Matild néni, a rajztanárunk lépett be a terembe. Kiosztott néhány rajzot: kaptam egy négyest és egy hármast. Amikor múlt órán kiadták, hogy rajzoljunk a legszebb nyári élményünkről, én semmit sem tudtam felmutatni, csak odafirkáltam valamit, hogy az udvaron egy kutyával játszok. Nincs is kutyám. Se olyan élményem ami a nyárral kapcsolatos... és jó.